Az Amway, a Trupperware, az Oriflame, az Avon és mások: MLM-cégek Többszintű, közvetlen értékesítéssel dolgozó ügynökhálózataik majd mindenkit elértek az elmúlt években. Vevőként vagy munkatársként mindenki feketén vagy fehéren fogalmaz, a szeretet vagy gyűlölet hangján. Miért? Utánajártunk. Ha idős anyám nem hívna néha, már nem tartanánk vonalas telefont. Szinte csak ő csörög ránk ezen. Meg a Gazdaságkutató kérdezőbiztosai. És bankosok, üdülésszervezők és MLM-ügynökök. Mint most is. Szombat reggel, nyolc előtt, egy Bioptron lámpás ébresztett. Azt ígérte, hogy megfiatalít, megszünteti ízületi fájdalmaimat, izomsérüléseimet, leviszi magas vérnyomásomat, kezeli cukorbajomat és vese elégtelenségemet, legyőzi depressziómat és alvászavaraimat. Félálomban dadogtam, hogy hívásáig semmi baj nem volt az alvókámmal. De ha már felköltött, engedjen magamhoz térni teljesen. Hadd igyak egy kávét, utána hívhat még egyszer. Miért nem zavartad el? – kérdezte életem párja még az ágyból. – Miért? Ha tudni akarod, hát éppen miattad! Beszervezésünk története Nem emlékszel? Éppen a rendszerváltás után egy perccel bontottuk fel Amway kezdőcsomagunkat. Én a dezodort próbáltam, mert beleizzadtam a gondolatba, hogy egy havi fizetést adtunk ezért a kis dobozért. Pedig munka nélkül voltam. A pénzt te pengetted ki a tartalékból, állítva, hogy megfogtuk az Isten lábát. Ez a Nagy Lehetőség.– Most szépen felhívod a haverjaidat, mondtad, meg a családodat, az egész címjegyzékedet, és beszervezed őket! Vagy legalábbis eladsz nekik ezt-azt! Milliomosok leszünk! – Hogy példát mutass, megragadtad a telefont és fellármáztad a várost. Estére másfél oldalas listád keletkezett arról, ki mit rendelt. – Ennyi az egész! – jelentetted ki diadalmasan. – Holnap te telcsizel. Adtunk-vettünk, szervezkedtünk. Jártunk hálózati gyűlésekre, véresre tapsoltuk a tenyerünket, amikor a gyémántfokozatú ügynökistenek felléptek az emelvényre. Miért nem állsz föl? Te ebben nem hiszel? Te ezt lenézed? Szégyelled? – förmedt rám Béla, mert ülve tapsoltam. Szólt a lelkesítő zene, egyesek sikítottak, hogy lám, beteljesült az ígéret, ők már elérték, ahogyan majd mi is. Bélának párás volt a szeme. Ő itt találta meg újra azt a közösséget és azt a materialista hitet, ami eltűnt az utolsó szovjet katonával. Belépni vagy nem lépni?Vigyázat: nincs két egyforma felépítésű MLM szervezet! A felépítés alapos, minden részletre kiterjedő megismerése életfontosságú a frissen belépők számára. Hetven éve folyik a vita arról, hogy létezik-e egyáltalán igazságos, mindenkinek egyenlő lehetőségeket adó MLM-felépítés. Hogyan lehet a friss belépőből a legelső, a hálózatot irányító és gazdag ember? Fel lehet-e mászni a piramis csúcsára? A cégek szerint ez mindig lehetséges, a kutatók szerint ritkán, de néha a lusta jár a legjobban legalul. Ahhoz, hogy megbizonyosodjunk, miként működik ez a gyakorlatban, sokat kell rajzolnunk és számolnunk elfogulatlan emberekkel. Nem árt, ha vannak ismerőseink más hálózatokban, akik elmesélik, náluk mi a helyzet. Érdemes egy napot a http://mlm.lap.hu és a http://hu.wikipedia.org/wiki/Multi-level_marketing előtt tölteni. Kijózanodás Talán ez volt az a pillanat, ami értékesítőből fogyasztóvá fokozott le, és már soha olyan önfeledten nem tudtam átadni magam a szép jövő reményének, mint a többiek. Viszketősen furcsa érzés volt, ahogy – már egy másik hálózatnál – kivetítették elénk az alapító házaspár képét, és elvárás volt a hálás elérzékenyülés. Bevallom, megdöbbentett a karácsonyi dalocskából átköltött vállalati himnusz, döcögősen tanultam meg, és igen hamiskásra sikeredett, amikor ki kellett préselnem magamból. A legfurcsább azonban az volt, hogy a többieknek jól ment. – Ne törődj vele ! – mondta valaki az ebédszünetben – Ha ez a heppjük, hadd legyen meg nekik! Gyere, burkoljuk be a kaját, mert már úgy is levonták a jutalékból. Ekkor történt, hogy váratlanul jó állást kaptam egy „hagyományos” cégnél, nagy fizetéssel, és úgy éreztük, itt az idő, hogy a Nyugat nyomába eredjünk. Hozzuk be magunknak Ausztriát! Éljünk úgy, mint ők! Legyen nekünk is annyi, mint nekik! Hajrá! Lecseréltük a kis Polákot Renault-ra, a tévét, a hifit. Vettünk szárítós mosógépet, mikrosütőt, új hűtőt, kerámialapos tűzhelyet, konyhai robotot, faxos, üzenetrögzítős telefont, számítógépet, nyomtatót, videomagnót, kamerát, mobilt, digitális fényképezőgépet és légkondit – mégsem lettünk Nyugat. Sem boldogabb, sem könnyebb nem lett az életünk. Éppen ezekről beszélgettünk unokatestvérem kertjében, tág családi körben, mikor feltűnt, milyen szép edényekben hozzák ki az ételt. Fogalmunk sem volt, hogy egy AMC-edénybemutatón üldögélünk. Micsoda ízek! És mindez mennyiért? Párom az ügynökkel félrevonulva sugdolódzott az árakról, időnként beleböktek valami katalógusfélébe. Nagy sokára papírt szültek. – Kettő, de részletre! – mondta mentegetőzve a párom. – Kettő, de mi? – kérdeztem sírósan. – Kéthavi kereset. De megéri. Jártunk AMC-konyhanapra, vehettünk kiegészítőket: egyért… Azt hittem vége, de valójában csak ekkor kezdődött. Az Avonra fordított kiadásokat meg se éreztük, de azt az űrt, amit a szomszédasszonyunktól vett csodaporszívó okozott, az örökkévalóságig foltozgattuk. Ránk sózott egy Kirbyt. Hatért. És vettünk mikroszálas csodakendőket is, igaz, csak egyért. Meg csodakristályokat, amelyek dzsungellé változtatták zörgősre száradt virágainkat. A profi Szomszédasszonyunk, Pető Attiláné, „a Teca”, ma is aktív, tizenöt éve dolgozik ebben az üzletágban. Szakértő. Így foglalja össze a lényeget.– Amikor kezdtem, azt írták be a papírjaimba, hogy „házaló ügynök”. Hiába mondtam, hogy én nem járok házról házra, és nem ágyneművel, edénnyel, hamis festménnyel, lopott vacaksággal foglalkozom, hanem minőségi termékekkel, az MLM-re nem volt rubrika. Ma már mindenki tudja, hogy az MLM-ben forgalmazott dolgok különlegesen jó minőségűek, megbízhatóak. És drágák. Azért, mert sok páratlan tulajdonságuk van, amit mind meg kell ismertetni a vevővel. Szinte tanítani kell a használatukat, vissza-visszajárva a felhasználóhoz. Ez sok időt követel, ám ugyanannyi kapcsolatot is eredményez. A jó hálózat pedig türelmes, nem tartja rövid pórázon az ügynökeit, óriási eladásokat megkövetelve.Végül is ez egy nagyon színes, de nagyon nehéz munka, az átlagtól lényegesen nem különböző jövedelemért. Milliomos itt csak az lesz, akinek ugyanolyan sok ügynöke van, mint vevője. Ez pedig ritkaság – bólint Teca. Hiszek neki. Amit tőle vásároltam, jól szolgál ma is.Már nem tudok zománcos edényben főzni, nekem ezek a műanyag izék nem porszívók, a hideg ráz, ha valaki újságpapírral vagy pelenkával ugrik neki az ablakmosásnak, magára ken valami leárazott, akciós kenceficét. Megérte minden perc, minden fillér, amit ilyen termékekre költöttem. Na, hív már a csodalámpás? Piramis, MLM, franchise Sokan tudatosan összemossák, még többen tájékozatlanul összekeverik a fogalmakat. A piramis (vagy pilóta) játékban ritkán van áru, csak pénz mozog a hálózatba lépéskor és egy új tag felvételénél. Szigorúan üldözik a hatóságok. Az MLM-ben viszont mindig van áruszolgáltatás, és minősége általában nagyon magas, miként az ára is. Az ügynökök dolga a termékek megismertetése, értékesítése és terjesztése. Sajnos, néhány piszkos kis trükkel a legjobban működő MLM is piramissá zülleszthető, amiről sokat tudnának mesélni a kirúgott biztosítási ügynökök. A franchise-ban maga a kulcsrakész üzlet az áru, például egy McDonald’s étterem. Ezt veszi meg egy vállalkozó, és üzemelteti a licencadó követelményei szerint. A statisztikák szerint, a frissen milliomossá vált vállalkozók 80%-a az MLM-ből és franchise-ból érkezik. Varga Gábor